Az elmúlt bő félévben párhuzamosan dolgoztam pszichiátriai és szenvedélybeteg-ellátásban, valamint több nagyvállalat sporttematikus, vagy egészségmegőrző programjához kapcsolódva. Két egészen különböző közeg, mégis meglepő módon hasonló tapasztalatok! 

A tapasztalataim tétel mondata, hogy még a rövid, néhány perces, minőségi mozgásblokkoknak is meghatározó szerepük van a mentális egészség támogatásában.

A klinikai munkában, pszichózissal, bipoláris zavarral vagy skizofréniával élő klienseknél is azt tapasztaltam, hogy rövid, 4–6 perces paraszimpatikus idegrendszert aktiváló mozgás után sokkal könnyebben tudták megfogalmazni, mit éreznek, kevesebbet kalandoztak el, és a gondolatmenetük is letisztultabbá vált. Az érzelmi felismerés és a problémák verbalizálása gyorsabb és pontosabb lett, ami a tanácsadási folyamatban különösen nagy érték.

Ezzel párhuzamosan, a vállalati környezetben tartott előadások során hasonló mintázatok jelentek meg: a mozgáshiány nemcsak testi szinten, de a mentális működésben is érezteti a hatását. A koncentráció csökken, a gondolkodás tompul, az érzelmi rugalmasság visszaesik. Bár ezek a tünetek értelemszerűen enyhébbek, mint egy pszichiátriai járóbeteg ellátásban, mégis figyelemre méltó az átfedés.

Ez az időszak megerősített abban, hogy a mozgás nemcsak az egészségmegőrzés része, hanem kifejezetten hatékony eszköz lehet a mentális jóllét támogatására is, akár terápiás, akár preventív célból. Lentebb kibontom, hogy hogyan lehet ezt a gyakorlatban jól alkalmazni, és mit érdemes tudni a mozgás és a mentális állapot közötti kapcsolatról.
De kezdjük a mentális egészség háromszögével: 

Szóval, ha a mozgást a mentális egészség egyik alappilléreként említjük, akkor érdemes a teljes képet is látni: a mentális egészség háromszöge három összefonódó pillérből áll, a belső narratívából, az érzelmi intelligenciából és a testtudatosságból.

1. Belső narratíva – mit mondasz magadnak?
   Ez az a hang, amit senki más nem hall, csak te. Ahogyan önmagadról, másokról és a világról gondolkodsz, alapvetően meghatározza a lelki jóllétedet. Gyakran a családi mintákból hozott kritikus belső hang szólal meg („Elrontottam, nem vagyok elég jó”), de tudatos munkával kialakítható egy támogatóbb narratíva is („Megpróbáltam, tanulok belőle, haladok tovább”). Ez a belső világ, a belső gyermek, szülő és felnőtt kapcsolata, meghatározza az önbizalmat, önszeretetet és önelfogadást.
2. Érzelmi intelligencia – mit kezdesz az érzéseiddel?
   Sokan megtanultuk elrejteni vagy lenyelni az érzéseinket, pedig az érzelmek valójában iránytűk. A mentális egészséghez hozzátartozik, hogy felismerjük, mit érzünk egy adott helyzetben, képesek legyünk kifejezni és szabályozni azokat – nem elnyomni, de nem is elveszni bennük. Ide tartozik az empatikus kapcsolódás másokhoz és az egészséges határok tartása is, ami a kiégés megelőzésének és a jó csapatmunkának az alapja.
3. Testtudatosság – mennyire vagy otthon a testedben?
   A mentális egészség nem létezik test nélkül. A test nem csupán „szállítóeszköz”, hanem érzékeny visszajelző rendszer. A fáradtság, a feszültség, a légzés vagy a szívverés mind olyan jelzések, amelyek megmutatják, mi zajlik bennünk. A tudatos táplálkozás, a mozgás örömének megélése, vagy akár a belső testi érzetek – interocepció – tudatosítása hozzájárul a nyugalomhoz, a jelenlét élményéhez és a pszichés rugalmassághoz.

Ez a három terület mélysége és önazonossága együtt adja a mentális egészség háromszögét, amelynek egyik kiemelt alappillére a mozgás. A testtel való kapcsolódás nemcsak a fizikai állapotunkat, hanem a gondolataink tisztaságát és az érzelmeink szabályozását is támogatja.

Mozgással a mindennapi mentális egyensúlyért : vállalati és klinikai tapasztalatok

A mozgás és mentális egészség kapcsolatáról sokáig leginkább prevenciós keretben esett szó: ülőmunka, szív-érrendszeri rizikó, testsúlyproblémák. Azonban a mindennapi tapasztalat és a szakirodalom is egyre inkább azt mutatja, hogy a mozgás ennél sokkal több, valójában kognitív és érzelmi szinten is erőteljes hatást gyakorol.

Vállalati környezetben tartott előadásaim során a fókusz a hétköznapi realitásokon volt: hogyan lehet napi néhány perc mozgással javítani az érzelmi stabilitást, a kapcsolati működést vagy akár a döntéshozatal minőségét? A résztvevők visszajelzései szerint ezek az apró, mozgásalapú szünetek nemcsak kivitelezhetők, de hatékonyak is. A rövid, fókuszált mozgás nem teljesítmény, hanem jelenlét, azaz egy lehetőség, hogy visszataláljunk önmagunkhoz egy zsúfolt munkanapon belül is. Izgalmas élmény számomra is ennek a nyugaton egyre nagyobb teret kapó trendnek, a hazai meghonosítása (Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health, n.d.; Malik, Blake, & Suggs, 2014; Ramezani et al., 2022; Strain et al., 2024).

Ugyanez a hatás volt megfigyelhető a Baptisták szervezésében végzett munkámban is, csak más mértékekkel. Pszichiátriai járóbeteg ellátásban dolgozva olyan esetekkel találkoztam, ahol már néhány perces célzott mozgásblokkok is mérhető változást hoztak: javult az érzelmek felismerése, a gondolkodás strukturáltabbá vált, és a kliensek (hivatalosan ellátottak) könnyebben tudtak kapcsolatot teremteni önmagukkal és a környezetükkel. Mindez olyan pszichiátriai kórképek esetén is megfigyelhető volt, mint a bipoláris zavar, border line, vagy szkizofrénia.

A mozgás tehát nem csupán a „test karbantartása”, hanem a mentális egyensúly aktív támogatása. Még inkább igaz ez, ha a mozgás kiegészül testérzékeléssel, légzőgyakorlatokkal, tudatos jelenléttel. A pszichiátriai kutatások is egyre több bizonyítékot hoznak arra, hogy a célzott, szakember által vezetett mozgásprogramok nemcsak a tüneteket enyhíthetik, de hozzájárulnak az önbizalomhoz, az alvásminőséghez és a társas kapcsolódáshoz is. A slussz poén, hogy a mozgás alapú terápia az egyetlen olyan alacsony költségű, mellékhatásoktól mentes és pszichésen is erőforrásokat mozgósító terápiás forma, amely multidimenzionális előnyöket biztosíthat a mentális zavarokkal élő személyek számára (Huberty et al., 2005; Tkachuk & Martin, 1999; Kavoor et al., 2014; Krogh et al., 2014). Remélem a jövőben a szociális ellátórendszer fejlődésével, ez a szemlélet is fejlődik. 

A legfontosabb üzenet szerintem az, hogy a mozgás nem kötelesség, hanem lehetőség. Egyfajta belső iránytű, amely újra és újra segít visszatérni ahhoz, akik valójában vagyunk akár terápiás, akár munkahelyi közegben.

Izgalmas időszak jön, mert a Pirosfotel és WiM tartalma újabb és újabb formában jut el az üzleti élet meghatározó szereplőihez, de a társadalmi mobilitásba vetett hitem része, hogy szélesebb rétegekben is lehet haszna a tapasztalataimnak. 

Kapcsolódási lehetőség: Ha azonosulni tudsz a fent leírtakkal, és van a környezetedben – akár munkahelyi, akár más közösségi térben – olyan lehetőség, ahol ezek a gondolatok, tapasztalatok helyet kaphatnának, örömmel gondolkodom veled közösen a megvalósításon. kapcsolat@pirosfotel.com

Források:

• Huberty, J. L., Buckworth, J., & Dishman, S. N. (2005). Exercise therapy and mental health in clinical populations: Is exercise therapy a worthwhile intervention? Advances in Mind-Body Medicine, 21(4), 14–20.
• Tkachuk, G. A., & Martin, J. E. (1999). Exercise therapy for patients with psychiatric disorders: research and clinical implications. Professional Psychology: Research and Practice, 30(3), 275–282. https://doi.org/10.1037/0735-7028.30.3.275
• Kavoor, I. H., Chakraborty, R., & Chatterjee, A. (2014). Exercise as a treatment for depression: a meta-analysis adjusting for publication bias. BMC Psychiatry, 14(1), 117. https://doi.org/10.1186/1471-244X-14-117

• Krogh, J., Nordentoft, M., Sterne, J. A., & Lawlor, D. A. (2014). The effect of exercise in clinically depressed adults: systematic review and meta-analysis of randomized controlled trials. Journal of Clinical Psychiatry, 75(9), 964–974.
• Big Think. (n.d.). How to change habits: 10 science-backed tips for success. https://bigthink.com/the-well/how-to-change-habits/
• Big Think. (2021, October 14). How exercise helps mental health, according to neuroscience | Wendy Suzuki [Video]. YouTube. https://www.youtube.com/watch?v=Ywec1MbeQDk
• Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health. (n.d.). Physical activity in the workplace: Employer user guide. Workplace Health Research Network. https://www.cdc.gov/workplacehealthpromotion/tools-resources/pdfs/CDC-Workplace-PA-Employer-Guide-508.pdf
• Malik, S. H., Blake, H., & Suggs, L. S. (2014). A systematic review of workplace health promotion interventions for increasing physical activity. British Journal of Health Psychology, 19(1), 149–180. https://doi.org/10.1111/bjhp.12052
• Ramezani, M., Tayefi, B., Zandian, E., SoleimanvandiAzar, N., Khalili, N., Hoveidamanesh, S., Massahikhaleghi, P., & Rampisheh, Z. (2022). Workplace interventions for increasing physical activity in employees: A systematic review. Journal of Occupational Health, 64, e12358. https://doi.org/10.1002/1348-9585.12358
• Strain, T., Flaxman, S., Guthold, R., Semenova, E., Cowan, M., Riley, L. M., Stevens, G. A., Bull, F. C., & the Country Data Author Group. (2024). National, regional, and global trends in insufficient physical activity among adults from 2000 to 2022: A pooled analysis of 507 population-based surveys with 5.7 million participants. The Lancet Global Health, 12, e1232–e1243. https://doi.org/10.1016/S2214-109X(24)00150-5
• Suzuki, W. (n.d.). Exercise myths: Why everything you know is (mostly) wrong. Big Think. https://bigthink.com/series/explain-it-like-im-smart/exercise-myths/

Suzuki, W. (n.d.). Rethinking exercise: How 4 minutes a day can transform your brain. Big Think. https://bigthink.com/series/the-big-think-interview/rethinking-exercise/

Kapcsolódó Tartalom