Fiatalokkal és kamaszokkal dolgozni különleges élmény és kihívás egyben. Kosárlabdaedzőként és testnevelőként számos fiatal életébe bepillantást nyertem, és mindig lenyűgözött a korosztály kritikus, őszinte és nyitott hozzáállása. A kamaszok nem félnek kérdéseket feltenni és megkérdőjelezni a felnőttek világát. A körülöttük lévők számára azonban épp ez az őszinteség és hibák takargatásának elutasítása jelenthet kihívást – hiszen nem tűrik, ha valaki csak látszólag mutat tökéletességet vagy eltitkolja a hibáit.

Ez a nyers őszinteség egyúttal óriási lehetőség is. A kamaszkor az az időszak, amikor a személyiség még formálódik, és a maladaptív viselkedési minták még nem rögzültek. Így megnyílik az út a projektív, látható formában megvalósuló önismereti munkához. Fontosnak tartom, hogy a kommunikációs modelleket, a felesleges versenyhelyzeteket és a kapcsolódási mintákat láthatóvá tegyük számukra, hogy megértsék, hogyan kapcsolódnak környezetükhöz és önmagukhoz. Ez a fajta megközelítés segít abban, hogy a fiatalok felismerjék saját erősségeiket és fejlesztési területeiket, miközben pozitív, látható eredményekhez vezet a fejlődésükben.

A kamaszok körében egyre nagyobb teret nyer a testkép és a testtudatosság kérdése. Számukra kiemelten fontos, hogy kapcsolódjanak önmagukhoz, ám nem a teljesítmény vagy külső elvárások szerint, hanem belső harmónia és elfogadás révén. Ebben a folyamatban a mozgásos önismeret – legyen az sport vagy bármely más mozgásforma – hatékony eszköz, mivel segíti őket abban, hogy mélyebb kapcsolatot építsenek saját testükkel és érzelmeikkel. A mozgás nem csupán fizikai aktivitás számukra, hanem lehetőség, hogy felfedezzék saját képességeiket, határaikat, és megleljék belső egyensúlyukat.

A kamaszkor másik jelentős lehetősége a csoportmunka, amely ösztönzi a fiatalokat az együttműködés, konfliktuskezelés és kapcsolódás gyakorlására. A csoportban való részvétel közösségi élményt nyújt, amely segíti őket saját helyük és szerepük megtalálásában, ami alapvető az identitásuk és önismeretük fejlesztésében. Ebben a komplex és rétegzett folyamatban a különféle terápiás módszerek – például a vizuális és mozgásos önismeret – együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy a kamaszok megtalálják azokat az eszközöket, amelyekkel hosszú távon képesek lesznek önmagukhoz kapcsolódni és hitelesen megélni a mindennapokat.

A folyamat felépítése

A Kognitív Viselkedésterápia (CBT) és a sémaállítások jó alapot nyújtanak számukra, különösen, ha érzelemkifejezéssel és énközlésekkel párosulnak. Az önkifejezés gyakorlása hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok képesek legyenek megérteni és elfogadni saját érzéseiket, valamint hitelesen kommunikálni másokkal.

A testi tudatosság fejlesztése ugyancsak lényeges. A progresszív relaxáció és az autogén tréning lehetőséget ad számukra, hogy megtanuljanak kapcsolódni saját testükkel, ezáltal felismerve és enyhítve a stressztüneteket. Ezt követően a jóga és az egyre komplexebb mozgásformák, mint például a 4F modell, mélyebb testi-érzelmi kapcsolódásokat hoznak létre, elősegítve a valós és tartós pozitív változásokat.

Nagyon inspiráló számomra a kamaszokkal való munka, és az elmúlt évtized során kapott visszajelzések alapján úgyérzem, hogy hitelesen tudok hozzájárulni a fejlődésükhöz. Ez a korosztály kritikus és nyitott, őszinteségük és tiszta meglátásaik mindig új perspektívát hoznak a munkámba. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy hosszú távon a fejlődési lehetőségeik ne korlátozódjanak kizárólag pszichodráma csoportokra, hanem a mozgásos önismeret is nagyobb teret kaphasson az önismereti folyamatokban. Hiszem, hogy a mozgáson alapuló önkifejezés nemcsak az önazonosság megtalálásában segíti őket, hanem lehetőséget kínál számukra a testi és lelki egyensúly elérésére is, amely hosszú távon alapot adhat az egészséges, hiteles önmaguk megtalálásához.

Kapcsolódó Tartalom